Négy gyermeket nevelek egymagam. 2024-ben a világunk egyszer már darabokra tört, amikor az imádott feleségem, gyermekeim édesanyja elvesztette a leukémiával vívott harcot. Ott maradtam a kicsikkel, a gyásszal, és azzal az ígérettel, hogy mindent megteszek a biztonságukért. Az egyetlen támaszom az édesanyám maradt.
Azt hittem a sors már nem mérhet ránk nagyobb csapást. Tévedtem. A rémálom most újrakezdődött, és ugyanaz a szörnyű betegség vette célba a gyermekemet, ami a feleségemet is elragadta.
2025 őszén a 11 éves kislányom, Kitti hirtelen rosszul lett. Olyan kritikus, életveszélyes állapotba került, hogy másfél hónapig az intenzív osztályon lebegett élet és halál között. Az orvosok kimondták a diagnózist, amitől a leginkább rettegtem: akut promielocitás leukémia.
Kitti teste hősiesen küzdött, és a daganatellenes kezeléseknek köszönhetően az állapota mára stabilizálódott. A betegség azonban szörnyű, kegyetlen nyomokat hagyott maga után. Agy- és szemészeti vérzések, valamint neurológiai károsodások alakultak ki nála. Emiatt az én gyönyörű, életvidám Kittim jelenleg egyáltalán nem lát.
Szülőként nincs annál nagyobb fájdalom, mint amikor a gyermekem a sötétségben tapogatózva kérdezi, mikor fogja újra látni a testvéreit, a világot. De nem adjuk fel. A célunk nemcsak az, hogy legyőzzük a rákot, hanem az is, hogy mindent megtegyünk azért, hogy Kitti visszanyerhesse a látását és esélyt kapjon egy méltó jövőre.
A gyógyulásig vezető út borzalmasan hosszú. Legalább két évig tartó kemény kezelések, mozgásfejlesztés, pszichológiai támogatás és folyamatos kontrollok állnak előttünk.
Miközben a lelkünk teljesen felemésztődik a fájdalomban, az anyagi összeomlással is szembe kell néznünk. A munkahelyem megszűnt, ellátásom egyelőre nincs, mert az otthongondozási díj (GYOD) intézése még folyamatban van. Jelenleg az árvaellátásból és a családi pótlékból próbálom ellátni a családomat. A monoki otthonunk és a debreceni klinika közötti hatalmas távolság, az állandó utazások és a gyógyszerek költségei teljesen felemésztették a tartalékainkat.
Kitti részére steril szobát kellene kialakítanom, és biztosítanom kellene a szigorú higiénés és étrendi feltételeket. Egyedülálló, jövedelem nélküli apaként azonban erre képtelen vagyok úgy, hogy közben a másik három gyermekemnek is meg kell adnom a mindennapi betevőt. Nem akarom, hogy ők háttérbe szoruljanak, de a terhek már összenyomnak.
Kérem, segítsenek egyben tartani a családomat! Soha nem gondoltam, hogy egyszer idegen emberekhez kell fordulnom segítségért. De most a kislányom élete és a családom jövője a tét. Egyedül már nem bírom tovább ezt a súlyt.
Az Önök támogatását Kitti rehabilitációjára, a speciális terápiáira, a steril szoba kialakítására és a gyermekeim létfenntartására fogom fordítani. Kérem, legyenek a mi reménységünk ebben az embert próbáló időszakban. Minden apró segítség egy fénysugár a kislányom sötétségében. Köszönünk minden támogatást! (Édesapja levele, 2026.08.05.)
KITTIT ÖN IS KÖZVETLENÜL TÁMOGATHATJA, HOGY A BETEGSÉG ÁLTAL MEGNÖVEKEDETT KIADÁSOKAT A CSALÁD KÖNNYEBBEN TUDJA ELŐTEREMTENI.
Támogatási lehetőségek lentebb találhatók!
Az átutalt összeget célzott adományként kezeli a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány, és az adományozott teljes összeget az önök által támogatott családhoz továbbítjuk!
KÖSZÖNJÜK A CSALÁD TÁMOGATÁSÁT!
Adjukössze Vonal!
Egy telefonhívással is segíthet, hívja az Adjukössze Vonal telefonszámát, ezzel 500 Ft-tal támogatja a daganatos gyermekek gyógyulását!
SMS küldése: Kérjük, küldje a 71-es kódszámot a 13600-as telefonszámra. (Vodafone, Yettel, Telekom rendszeréből elérhető!)
Telefon: hívja a 13600-at majd a gépi hang után 71-es kód! (Vodafone és Telekom rendszeréből elérhető!)
Ezzel biztosítjuk a leukémiás és daganatos beteg gyermekek és családjuk szociális segélyezését, anyagi támogatását a gyógyuláshoz vezető úton.
